Égj el a tűzben,
Mit szerelmed gyújtott fel,
Nézz a tükörbe,
Mit dühöd talált meg.
Üresen nézel a semmibe,
Magad elé,
És várod,hogy jobb legyen,
Mi a szívedet húzza lefelé.
De nem lesz jobb,
Mert csak egy ember tudna segíteni,
Ki az a személy,
Kire életed hátralevő részét építenéd.
Szívedet a magány nyomja,
S mint ezernyi tű,úgy szúrja
A tudat,hogy neked nem lesz senki,
Ki múltadat tudja.
Könnyűszerrel játszod az erős,
Magabiztos embert,
Pedig belül,
A pokol összes kínja emészt el.
Kezedben egy üvegdarab,
Szívedben a magány érzet.
Szeretetre éhezel,
De nincs,kitől kérjed.
Meghallgatásra vágysz,
és bizalomra,
De az élet csak is
A szenvedést adta.
Meghalni vágysz,
Nem félsz megtenni.
Nincs,kinek hiányozz,
Nincs kit szeretni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése