Pokoli fájdalom


Égj el a tűzben,
Mit szerelmed gyújtott fel,
Nézz a tükörbe,
Mit dühöd talált meg.

Üresen nézel a semmibe,
Magad elé,
És várod,hogy jobb legyen,
Mi a szívedet húzza lefelé.

De nem lesz jobb,
Mert csak egy ember tudna segíteni,
Ki az a személy,
Kire életed hátralevő részét építenéd.

Szívedet a magány nyomja,
S mint ezernyi tű,úgy szúrja
A tudat,hogy neked nem lesz senki,
Ki múltadat tudja.

Könnyűszerrel játszod az erős,
Magabiztos embert,
Pedig belül,
A pokol összes kínja emészt el.

Kezedben egy üvegdarab,
Szívedben a magány érzet.
Szeretetre éhezel,
De nincs,kitől kérjed.

Meghallgatásra vágysz,
és bizalomra,
De az élet csak is
A szenvedést adta.

Meghalni vágysz,
Nem félsz megtenni.
Nincs,kinek hiányozz,
Nincs kit szeretni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése