Minden reggel hallom a hangokat,
Amik próbálják elnyomni a hangomat.
Lelkemet széttépve ülök a sötétben,
S várom az alkalmat,hogy a szilánkokat kitépjem.
Arcomon könny gördül,
Mely szakadt lelkemből indul,
De a hangok tovább ostoroznak
S lelkem még inkább cafatokra szakad.
De elég volt,betelt a pohár,
Nem hagyom többé hogy kísérjen a magány!
Nem vagyok egyedül,tudom hogy nem is leszek
És lelkemet sikeresen újjá építhetem.
A hangok hatalmát megtörve ,
Saját akaratom előtérbe helyezve
Várom a holnapot,
Hol én leszek majd az úr.
Amik próbálják elnyomni a hangomat.
Lelkemet széttépve ülök a sötétben,
S várom az alkalmat,hogy a szilánkokat kitépjem.
Arcomon könny gördül,
Mely szakadt lelkemből indul,
De a hangok tovább ostoroznak
S lelkem még inkább cafatokra szakad.
De elég volt,betelt a pohár,
Nem hagyom többé hogy kísérjen a magány!
Nem vagyok egyedül,tudom hogy nem is leszek
És lelkemet sikeresen újjá építhetem.
A hangok hatalmát megtörve ,
Saját akaratom előtérbe helyezve
Várom a holnapot,
Hol én leszek majd az úr.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése