Pokol

A pokolra jutok

Az összes tettemért,

Az emlékekért,
És érzésekért.

Ami régen glória volt
mára már ördögszarv,
Ki régen én voltam,
mára már a föld alatt van.

A pokol kellemes,
hisz minden haver ott keres
és a szabadság,a rosszaság
egyedül itt emészthet fel.

Az angyalok irtózva
figyelik a sorsomat,
minthogyha tudnák
számomra a legjobbat.

De álszent és szent mesterek
ne mozgassák testemet,
nem vagyok egy marionett,
inkább a pokolba megyek.

Ott van az én hazám,
a barátok,és álmok,
A lidérces rémálmok
Melyek olyanok mint a mámor.


A lelkem egy része
még maradna a Földön,
Hogy másik fele
honvágyával küzdjön.

Apám,ha hallasz,
kérlek ne várj rám,
Még dolgom van fent,
S visszatérek hozzád.