2017. július 30., vasárnap

15. rész

Reggel a telefonom csörgésére ébredtem, de nem volt energiám felvenni. Miután a csörgés abbamaradt, nagy nehezen feltornáztam magam ülő helyzetbe, és megnéztem, hogy ki keresett pár perccel ezelőtt.
A kijelzőn tizenhét nem fogadott hívás, és három üzenet szerepelt.
Elsőnek a hívásokat néztem meg. Négy Danitól, kettő Petitől, egy Domitól, és tíz nem fogadott hívás Dawe-től.
Mi a franc történt?
 
Rákattintottam az üzenetekre, és a három bandatársam neve bukkant fel.
Peti szólt, hogy a tegnapi témát még át kell rágni, de részéről mehet a buli. Dani a randinkat szerette volna pontosítani, mire egy keserű ízt éreztem a számban.
Dawe csak annyit írt, hogy beszélnünk kell.
Tárcsáztam hát a számát, és a második csörgésre fel is vette.
     
            - Hol vagy?
            - Hol lennék? Itthon. – válaszoltam. Elnyomtam egy ásítást, és visszafeküdtem, a telefont szorosan a fülemre téve. – Miért?
            - Beszélnünk kell. Ráérsz? – Dawe hangja ingerült volt. Nem tudtam megállapítani, hogy azért mert fáradt, vagy azért, mert történt valami, de határozottan ingerült volt.
            - Most is beszélünk, Dawe. Mit szeretnél?
            - Figyelj, találkoznunk kell. Fontos dologról szeretnék beszélni veled, és jó lenne személyesen megejteni ezt a beszélgetést.
            - Tízkor az állomáson jó lesz? – nyomtam el egy ásítást.
            - Tökéletes. – kihallottam a hangjából, hogy mosolyog.
 
Bontottam a vonalat, és még egy fél órát feküdtem az ágyban. Lajhár tempóban másztam ki a puha párnák közül, és egy élőhalott tempójában mentem be a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak. A gyomrom forgott, mióta Dawe-vel beszéltem, így jól esett a meleg vizet folyatni a bőrömre. Megmostam a hajamat, letusoltam, megtörölköztem, és visszamentem a szobámba. Még mindig volt egy órám, úgyhogy megszárítottam a hajamat, és kihúztam a szememet fekete tussal.
Felvettem egy egyszerű tépett, fekete farmert, amire rácsatoltam a hózentrógeremet, ami láncból állt. Megkerestem a sötétzöld fűzős felsőmet, aminek az ujja az alkarom közepéig ért, felvettem a bakancsomat, és a vastag, hosszú, fekete kardigánomat, amin volt kapucni is.
Összepakoltam egy táskába a cigimet, a telefonomat, az irataimat, meg némi pénzt, mivel sürgősen kellett egy kávé, majd elindultam

A fülemben megállás nélkül Three Days Grace számok szóltak, miközben átballagtam a síneken, és leültem a szokott helyemre.
Úgy tíz perccel később megjelent Dawe is, a kezében két kávés pohárral.
 
            - Szia – nyújtotta nekem az egyik poharat.
            - Hali, köszi. – vettem el tőle, és szinte azonnal beleittam a forró kávéba.
 
Jóleső érzéssel szánkázott végig a nyelőcsövemen, amit én lehunyt szemmel élveztem. Újabb kortyot ittam a pohárból, és végre elég erőt éreztem magamban ahhoz, hogy ébren maradjak. Dawe eközben leült mellém, és rágyújtott egy cigire.
Sötét, raszta haja most össze volt fogva, és csak pár tincs állt ki az érdekes kontyból a feje tetején. Abban a pillanatban úgy éreztem, mintha egy bukott angyal ülne mellettem.
Csokoládébarna szemeit rám emelte, és elmosolyodott.
 
            - Mi az? Miért nézel így?
            - Csak fura sálat látni a nyakadban. – vontam meg a vállamat. Ez mondjuk igaz is volt, mivel most először láttam sálat a nyakában.
            - Ó, csak ennyi? Azt hittem épp azon morfondírozol, miért hívtalak ide. – nevette el magát.
            - Azon a gondolatmeneten már túl vagyok. – csatlakoztam hozzá.
Dawe mosolyogva nézett rám, és megrázta a fejét, mintha nem akarna elhinni valamit.
            - Sose néztél még így rám.
            - Miért, hogy nézek?
            - Mint aki mindjárt megcsókol. – a szemöldökét húzogatva beleivott a kávéjába, és elnyomta a cigijét.
            - Csak szeretnéd! – közöltem vele, és én is előhalásztam egy szál cigit. Füstbe burkolózva néztem újra rá. – Miért hívtál?
 
Dawe egy pillanatra lenézett a sínekre, majd felemelte a fejét az ég felé. Nem értettem, miért viselkedik így. Én egy totál szemétládának ismertem meg, aki irányítás mániás, de most olyan, mintha csak egy elesett kisgyerek lenne. Behunyja a szemét, és mély levegőt vesz.

            - Tényleg randizol Danival?

Éreztem, ahogy a szemem elkerekedik. Nem pont erre számítottam.
            - Elvileg elmegyünk majd valamikor moziba, miért?
            - Ne menj. – na ez az a Dawe, akit én ismertem.
            - Miért ne mehetnék? Elhívott, én pedig igent mondtam. Beülünk egy filmre, és kész. Miért baj ez? – ráztam meg a fejemet. A hangom szokatlanul halk volt.
            - Nézd, tudom, hogy most szemétnek tartasz. De Dani a barátom, és neked is az. Nem akarom, hogy rosszul süljenek el a dolgok, mert nagyon nehéz neki így is. Egy elcseszett barátság nem hiányzik a nyakába. – nézett rám.
           - Nem tudhatod előre, hogy mi fog történni, Dawe. – szívtam bele újra a cigimbe, aminek a fele már elégett.
           - Azt viszont tudom, hogy ő sokkal többet érez irántad, mint azt gondolnád.
           - De ez miért baj? Értem én, hogy egy banda vagyunk, de a bátyád is közénk tartozik, mégis együtt van Lizzel. Az nem zavar, csak ha én Danival akarok elmenni valahova? – emeltem meg a hangomat.
           - Tomiék esete más, úgyhogy ne keverd össze a dolgokat. – szorította össze a száját.
           - Miben másabb? Liz az exed, Tomi meg a bátyád. – csaptam a combomra.
Dawe szeme megvillant. Végigfutott a karomon a libabőr, és tudtam, hogy túl messzire mentem.
           - Hagyd ki őket ebből. – szűrte a szavakat. A szeméből fájdalmat láttam tükröződni.
           - Akkor magyarázd el, miért ne randizhatnék Danival, mert nem értem. – közöltem vele. A válaszára várva eldobtam a cigimet, és kiittam az utolsó korty kávét is a papír pohárból. 
 Mikor visszafordultam Dawe felé, ajka az enyémre tapadt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése